Kovács Zoltánt, a Szlovák Idegenforgalmi iroda volt vezérigazgatóját kérdeztük, aki maga is sikeres vendéglátói vállalkozást működtet a szenci Napfényes tavaknál.

Először is arra lennék kíváncsi, milyen volt az első reakció a koronavírus kirobbanásakor? Hogy reagáltak a vendégek, mekkora volt a bevételkiesés, ha volt egyáltalán?

Amikor a koronavírus megérkezett Szlovákiába, akkor természetesen mindenkit kellemetlen meglepetésként ért és előre nem látható gazdasági károkat okozott. Az összes szegmens közül talán az idegenforgalom volt a leginkább érintett. Arra azonban nem számítottunk, hogy ilyen gyorsan lép a kormány, és szigorított rendeletekkel kezd küzdeni a vírus terjedése ellen. Az idegenforgalomban egyszer csak mindannyian bevétel, információk és tudnivalók nélkül maradtunk, sőt merem használni a félelem szót is. Végül mindenkit máshogy érintett a dolog, a legrosszabbul azok a szállodák jártak, amelyek bizniszhotelként, kongresszusi központokként és céges akciók helyszíneként működtek korábban. Arról nem is beszélve, hogy a már lefoglalt és megfizetett terminusokra érkező vendégek foglalóit egytől egyig vissza kellett fizetniük.

A nyár megmentette valamennyire az ágazatot? Milyen volt a forgalom a szenci tavaknál? Mennyire korlátozta a koronavírus a vendégek kényelmét?

Mi is kénytelen voltunk március 15-én bezárni, mint mindenki. Az áprilisi és májusi foglalókat azonnal töröltük, a foglalók összegeit pedig visszaküldtük vendégeinknek. A gond akkor kezdődött, amikor az állandó csehországi turistáink – akik már előző éven kifizették az idei kirándulásaikat – elkezdték visszakérni a pénzüket. Mivel semmilyen törvény vagy intézkedés nem volt ekkor még az asztalon a két ország között, így kénytelen voltunk mindent visszafizetni. Májusban még úgy nézett ki a dolog, hogy az idei szezon fuccsba megy. Szörnyű érzés volt. Már csak reménykedni tudtunk abban, hogy a helyzet javul majd egy kicsit és a nyár megmenekülhet. Szerencsére így is történt, és amint kinyíltak a határok, a telefonjaink is megcsörrentek. Tehát az olyan turisztikai vendéglátóegységek, mint amilyenek a szenci Napfényes tavaknál is találhatók, relatíve megúszták az évet, hiszen a szezon átlag feletti volt. Bár nem volt mindenkinek ilyen szerencséje, a kongresszusi hotelek nem tudták csak a nyári turistákkal megmenteni a szezont.

Túlél még egy hullámot az idegenforgalom és a szállodaipar?

A második hullám brutálisabbnak néz ki az elsőnél, így a szigorítások is keményebbek lesznek, sőt, már azok is. Ki merem jelenteni, hogy eljutottunk oda, amikor állami segítség és támogatás nélkül már egyáltalán nem biztos az ágazat túlélése. Komoly csődeljárások és bezárások várhatók, ezek pedig növekvő munkanélküliséget okozhatnak. Nem akarok riogatni, de a helyzet kritikus. Mondok egy példát: Szlovákia legnagyobb utazási irodája a meglévő 50 irodájából már 32-t bezárt. A szállodák mellett ők a járvány legnagyobb vesztesei, az óriás utazási irodák.

Ön szoros kapcsolatban áll a legnagyobb szlovákiai idegenforgalmi érdekképviseleti szervezettel, a Szlovák Idegenforgalmi egyesülettel. Nekik mi a véleményük?

Szlovákiában több érdekképviseleti szervezet van, ilyen a Szállodák egyesülete, vagy akár az Utazási irodák egyesülete is. Ezek természetesen riasztottak, mobilizálnak, két héttel ezelőtt tanúi lehettünk annak, amikor ezek a csoportok tárgyalást és megoldások keresését kezdeményezték a kormány felé. Ez azonban a Kormányhivatal előtti tüntetésbe torkollott. A transzparenseken ilyen szövegek voltak olvashatók: Ha nem segítetek nekünk, felejtsétek el az idegenforgalmat. Ezek erős szervezetek, de egyelőre zárt kapukon döngetnek.

Valamilyen választ azért kaptak?

Igen, hogy nyugodtan álljanak be a sorba. Eljön az ő idejük is. (Nevet)

A szállodákat és az éttermeket érzékenyen érinthetik a tömegrendezvényekre vonatkozó októberi rendeletek. Ön szerint a kormány és a Közegészségügyi hivatal jól végzi munkáját, vagy Ön máshogy oldotta volna az esküvőkre vonatkozó szabályokat, például?

Mivel most már tudjuk, hogy ezek az események gócpontoknak számítanak, egyetértek a szigorításokkal. Egy időre le kell mondanunk az esküvőkről, szülinapokról, családi banzájokról. De mivel ezeket a rendezvényeket, valamint a konferenciákat és céges vacsorákat már korábban lemondták a megrendelők, így ez nem éri meglepetésként a már amúgy is megtépázott szállodákat. Az, hogy tenni kell valamit, az már biztos. Minél hamarabb behúzzuk a kéziféket, annál hamarabb leszünk túl ezen a nyavalyás második hullámon. Szóval egyetértek a szigorításokkal, hiszen hosszú távon mindenképp kifizetődőek még annak ellenére is, hogy nem tudjuk, hol az alagút vége.