A borsót eredetileg száraz állapotban fogyasztották. A zöldborsófogyasztás a 15–16. századtól jött szokásba Nyugat-Európában. Eleinte a hüvelyével együtt főzték meg. A 16–17. századi magyar botanikai irodalom kétféle borsót különböztetett meg: az apróbb magvú mezei borsót és a nagyobb magvú kerti borsót. Március, április hónapban szakaszosan vetjük, egyes fajták között egy-két hét különbséggel. Talajban nem válogat, tápanyag-, vízigénye közepes, ha a téli csapadék bőséges volt, akkor csak a virágzásakor öntözzük.

A borsó sok növényi fehérjét és vitamint tartalmaz. Elősegíti a haj növekedését, feszesíti a bőrt és hozzájárul a szervezet regenerációjához. A fogyókúrában is hatékony - írják a Pozsonyi Regionális Közegészségügyi Hivatal (RÚVZ) szakemberei a közösségi hálón.

„A borsó magas rosttartalma méregtelenítő hatású és segít megelőzni a székrekedést. A borsóban található gyulladáscsökkentő és antioxidáns anyagok az érrendszer rugalmasságát és vitalitását is biztosítják” - mondta Zuzana Klinčáková, a hivatal egészségügyi tanácsadó irodájának munkatársa.

A szakértők rámutattak, hogy a borsó a konyhában sokféleképpen felhasználható. „Készíthetünk belőle ízletes levest, kását, húsok mellé köretet, adhatjuk sült ételekhez és fogyaszthatjuk nyersen is” - mutattak rá. A friss, fiatal borsóban van a legtöbb tápanyag. „Mélyzöldnek kell lennie, és finoman nyikorognia kell, ha megdörzsöljük” - tették hozzá.

Forrás: teraz.sk/Wikipedia